Ekkor valaki csengő tündérhangon megszólal.
– Vacsora! Mossatok kezet!
A béka vidáman felrikolt, kiugrál a szobájából, és a fürdőszoba felé veszi az irányt. Terka és Feledés apó kíváncsian lesétálnak az ebédlőbe, ahol meghökkenve torpannak meg, mert az asztalnál egy páncélos lovagot találnak, aki fényes sisakrostélyát igazgatja. Jobbján egy duci várkisasszony ül, magas, kúp alakú kalappal a fején, amiről ki tudja miért, egy fehér selyemsál lóg alá, és éppen vajat ken egy zsemlére. Mármint a várkisasszony, nem a selyemsál.
Kisvártatva a béka is megérkezik a fürdőszobából, és felugrik az egyik székre. A várkisasszony szórakozottan megpuszilja, mire a dülledt szemű kétéltű azonnal kisfiúvá változik.