Terka felsóhajt. Még utoljára gyanakodva körbejáratja a szemét a szobán, majd óvatosan becsukja az ajtót. Feledés apó nem tudja megállni, hogy rá ne kérdezzen.
– Hiszel neki?
– Persze. Nem szokott hazudni. Ha meg igen, azt kétszáz méterről ki lehet szúrni.
– Örülök neki. Mármint, hogy az öcséd nem hazudik. Ez így helyes.
– Tudom... Pedig fogadni mertem volna, hogy nála van!
– Akkor elvesztetted volna a fogadást.
– Ez igaz... De hol lehet Nyunyó?