Marci megpillant valamit a messzeségben.
– Nézd, Rongyi! Valaki közeledik!
– Tényleg! Biztos egy utazó. Menjünk elé, és üdvözöljük!
Marci és Rongyi a távoli alak felé felé veszi az irányt, de amikor a közelébe érnek, a toprongyos idegen térdre rogy, és zokogva feléjük nyújtja a kezét.
– Hála a tejszínhabos égnek! Már azt hittem, hogy tényleg itt pusztulok! Kérlek, jóságos vándorok, adjatok nekem egy kis retket!
Marci meghökken.
– Jól hallottam, Rongyi? Retket kért?
– Azt bizony!