Marci értetlenül néz egy pár pillanatig, majd felderül az arca.
– Rájöttem, Rongyi! Szerintem félrebeszél szegény. A sok megpróbáltatástól lehet.
De a vándor odacsúszik Marci lábához, és kétségbeesetten belekapaszkodik.
– Tiszta az elmém, idegen, mint sivatagi levegő a napnak keltekor. Tudd meg, hogy hárman indultunk útnak a Dobostorta erődből, hogy fahéjat szállítsunk a Kapuccsínó folyó torkolatához, de balszerencsénkre, amikor átszeltük a sivatagot, porcukorvihar lepett meg minket.