Az elcsigázott vándor hangja megremeg, valószínűleg az emlékek hatására.
– Alig láttunk valamit, én pedig egy pillanatnyi figyelmetlenség miatt elszakadtam a karavántól. Azóta bolyongok e fehér dűnék között, remélvén, hogy a sápadt Cukorsüveg isten meghallgatja imámat, és küld valakit a megmentésemre. Úgy látszik, nem imádkoztam hiába, mert itt vagytok! Ugye, van egy kis zöldségetek?
Marci az alvókájára néz.
– Van valami a hátizsákodban, Rongyi?
– Csak egy paradicsom, amit vész esetére tartalékolok. Odaadjuk neki?