A minimatrónák tanácstalanul állják körül Terkát és a felé gomolygó rémet, amikor...
– HAPCI!
A felcsattanó tüsszentésre mindenki rémülten rezzen össze, kivéve Tüsszencset, mivelhogy ő volt az, aki egyenesen a rémre prüszkölt. A gomolygó feketeség viszolyogva néz végig magán.
– Nem ismered a zsebkendőt, töpszli?... Jaj, mi ez?... Mi történik?
A szurokfekete árnyék kezd kifehéredni! Tüsszencs biztos megfertőzte! A rém nyöszörögve vonaglik a földön, próbál újra elfeketedni, de mindhiába. A taknyos minimatrónának hála, a rém hamarosan végleg elenyészik.