Eljön a reggel, Terka kinyitja a szemét, és jólesően nyújtózik egy hatalmasat. Ezután bágyadtan elmosolyodik.
– Ez aztán fura álom volt, Nyunyó! Megismerkedtünk a százéves minimatrónákkal, akik segítettek elpusztítani a vörösszemű, feketén gomolygó rémet, ami az árnyékom volt. Ráadásul sokkal-sokkal jobban érzem magam!
A kis baba nem szól, csak némán figyel hatalmas szemeivel. De belül boldogan mosolyog.
VÉGE
Utálod a közösségi médiát? Semmi baj, akkor oszd meg ezt a mesét emailben vagy szóban! Köszönjük!
Mire emlékszel a meséből? Tesztelt magad! Mesekvíz!
Ez a mese három különálló történetet tartalmaz, így újabb kalandokért ugorj az elejére! Visszaugrom
A Robotkirályon ilyen klassz meséket találsz. Folytassuk?
