Liza lassan odacsúszik melléjük.
– Terka, hol vagyunk? Nagyon félek!
– Ez csak egy álom, Liza. Nem kell aggódnod!
– Jaj, ne! Egy álom?... Az rettenetes!
– Miért lenne az?
– Mert az álmaimban általában szörnyű dolgok történnek!
– Biztos azért, mert szörnyű dolgokat művelsz nappal is!
– Én?... Ugyan mit?
– Eltapostál egy csigát!
Liza felnevet.
– Ja, csak az?... Hiszen van belőlük ezermillió! Egy nem számít!
Ekkor tompa, súlyos dobbanásokat hallanak, és két hatalmas oszlop tornyosul Terkáék fölé. Liza rémülten felsikolt.
– Egy szörnyeteg, Terka! Most mit csináljunk?