Miután kicsodálkozták magukat, Terka újra a fatörzset kezdi vizsgálgatni.
– Tudod, miért olyan furcsák ezek a fák, Nyunyó?
– Mert nem fák.
– Így van!... Ezek fűszálak. Csak azért látjuk fáknak őket, mert nagyon kicsik lettünk.
– Mint a csigák?
– Pontosan!... Mi lenne, Nyunyó, ha felfedeznénk a környéket?
– Egy házzal a hátunkon?
– Ugyan, az is valami? Az iskolatáskám néha nehezebb.
Ekkor a fűszálak közül kiáltás hallatszik.
– Várjatok! Várjatok!... De jó, hogy ti is itt vagytok.
Terka morcosan néz a jövevény csigalányra.
– Szia, Liza!