Szupernyunyó kis ideig céltalanul őgyelgett a városban, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve a sportcsarnok felé vette az irányt, amihez át kellett vágnia Babavölgy főterén, a másnapi halloweeni parti és a szokásos karácsonyi vásár helyszínén.
Szupernyunyó gondterhelten nézett körbe az egyelőre üresen álló fabódékkal pettyezett néma placcon. Milyen jól jönne az ünnepi időszak alatt, ha tudna repülni! Tökfej ezredes újra próbálkozni fog, az tuti! Szupernyunyó – az erdészháznál történtekkel ellentétben – még élénken emlékezett arra, ahogy tavaly Babavölgy közös, tíz méter magas fenyőfája fáklyaként lángolva dőlt rá a karácsonyi vásárra, tűzbe borítva a pavilonokat. Még szerencse, hogy azok addigra üresek voltak, mert Szupernyunyó kiszúrta a gonosztevő rejtekét a fa alatt, és Porcelinával közösen kiürítették a vásárt.
Szupernyunyó az emlékeiben elmerülve ballagott a sportcsarnok felé, amikor hirtelen megpillantotta Tökfejkét, aki a kapucniját a fejébe húzva sietett valahová. Szupernyunyó éppen oda akart kiáltani neki, amikor egy mellékutcából újabb kapucnis alak csatlakozott a kis narancssárga vízilóhoz, akivel pár másodpercig sutyorogtak, majd együtt siettek tovább.
– Hm... Az Zsiri lesz – hökkent meg Szupernyunyó. – Lehet, hogy Citrom ez alkalommal nem tévedett?... Jobb lesz, ha követem őket.