– Csókolom, Gerda néni! Tetszik tudni nekem segíteni?
Az öreg hajas baba, aki a hintaszékében ücsörgött a háza tornácán, kíváncsian emelte fel a fejét, amitől hosszú szempillái megremegtek.
– Miben, kedveském?
– Biztos tetszett hallani az erdészházi incidensről...
– Miről, kedveském?
– Tökfej ezredes sziklájáról.
Gerda néni arca felderült.
– Hogyne hallottam volna! Amit te akadályoztál meg, hogy a babákra essen.
– Pontosan. Csak éppen nem emlékszem, hogy hogyan csináltam.
– Számít az, kedveském? Az a lényeg, hogy megcsináltad! Sőt, biztos vagyok benne, hogy újra meg tudnád csinálni.
Szupernyunyó egy pillanatra meghökkent, majd elbizonytalanodva folytatta.
– Hát ez az! Azóta már ezerszer próbáltam újra a levegőbe emelkedni, de nem sikerült. Mindeközben a többi baba azt várja tőlem, hogy a levegőben suhanva közlekedjek, és csodálkozva néznek rám, amikor gyalogszerrel caplatok át a városon. Szinte érzem a hátamban a sok értetlenkedő pillantást. El tetszik tudni ezt képzelni?
Válaszul halk hortyogás érkezett a hintaszék felől, mire Szupernyunyó felsóhajtott, és gyengéden egy vékony takarót terített az elszenderedett hajas babára. Ezután lábujjhegyen leosont a tornácról, és óvatosan, hogy ne nyikorogjon, behúzta maga után a kertkaput.