Terka dübörögve rohant le a lépcsőn, berontott a garázsba, ahol tétován nézett körül.
– Apa?
Válaszul tompa nyögés érkezett a család kocsijának orra felől. Terka összerezzent.
– Apa, te vagy ott?
A nyögés még hangosabb lett, mire Terka ijedten felkiáltott.
– APA!
– Itt vagyok! – hallatszott végre Apa hangja, valahonnan a kocsi alól.
Terka megkönnyebbülve kerülte meg a fehér járművet, miközben szórakozottan végigsimította az oldalát.
– Mit csinálsz?
– Meglazult itt ez az izé, és valahogy vissza kellene izélnem – válaszolta Apa, akinek a feje és karjai eltűntek a kocsi orra alatt.
– Aha, értem... – bólintott Terka, mint aki tisztában van a kocsiról leeső izék visszaizélésének minden csínjával-binjával, majd folytatta. – Apa, te szereted a horrorfilmeket?
– Nem igazán. Inkább a sci-fi és a vígjáték az, ami bejön... A csudába, megint leesett ez a vacak!
– De azért láttál már horrorfilmet, ugye?
– Hogyne. Sőt, az első randinkon Anyával egy horrorfilmet néztünk meg.
– Neee... Komolyan?
– Ja!... Persze tévedésből, de erre csak az első tíz perc után jöttünk rá.
– Végignéztétek?
– Nem, kijöttünk.
– Biztos Anya nem bírta, ugye?
– Öööö... ahogy mondod... Na végre, fent van!... Még megrángatom egy kicsit a biztonság kedvéért... Hogy az a jó... Hát nem megint lesett?!