Amikor a többiek elmesélték neki, hogy mit tett, nem akarta elhinni. Pontosan úgy, ahogy a többiek sem akarták elhinni, hogy nem emlékszik az egészből semmire. Mindenki vadul találgatni kezdett, hogy mi történhetett, olyannyira, hogy a hangzavar az erdészház mellett elviselhetetlenné vált. Porcelina hidegvére és hangja kellett hozzá, hogy mindenki lecsendesedjen.
– Elég! – bődült el a marcona képű, porcelánfejű baba olyan hangosan, hogy a rét fölött éppen akkor átrepülő öreg szarka szíve kis híján megállt a rémülettől. Alig tudott elevickélni a legközelebbi faágig, ahol jó negyed óráig üveges szemekkel, zihálva pihente ki a megrázkódtatást, miközben Porcelina erről mit sem tudva folytatta. – Most menjetek haza, nehogy Tökfej ezredes újabb akciót tervezzen ellenünk. Szupernyunyó képességét majd később megbeszéljük.
Amikor mindenki szétszéledt, Szupernyunyó kétkedve fordult Porcelinához.
– Tényleg repültem?
– Tényleg.
– Akkor miért nem emlékszem?
– Mit tudom én? Nem vagyok pszichológus. Lehet, hogy a sokk miatt, amit a közeledő veszély kiváltott. Apropó pszichológus, én a helyedben beszélnék Gerda nénivel.
– Igazad van! Még a héten felkeresem.