Szupernyunyó csodálkozva vette át a borítékot Citromtól, aki postásként járta Babavölgyet.
– Nekem jött?
– Aha... Még jó, hogy találkoztunk, így nem kell kikerekeznem a titkos barlangodig! – örvendezett a sárga nyuszi.
– Citrom, a barlangom kétszáz méterre van innen, és olyannyira titkos, hogy még Tökfej ezredes is ismeri a címét.
– Ezt honnan tudod?
– Onnan, hogy ráírta erre a borítékra – bökött Szupernyunyó a küldeményre, mire Citrom azonnal leszállt a biciklijéről, pedig már éppen készült továbbkerekezni.
– Mit akar tőled az a gonosztevő? – kíváncsiskodott.
– Fogalmam sincs. Gondolom fenyegetőzni.
– Aha – dünnyögött Citrom elgondolkozva, majd tétován folytatta. – Tökfej ezredesről jut eszembe, néha a körmére nézhetnél Tökfejkének is. Valami gyanús dologra készül.
Szupernyunyó neheztelve bámult a nyuszira, miközben lassan megcsóválta a fejét.
– Ejnye, Citrom, nem volt elég a Babakörút takarítása? Még mindig gyártod az összeesküvés elméleteket? Apropó, milyen volt fogkefével lámpaoszlopokat takarítani?
– Ááá, Porcelina rendes volt, használhattam rendes mosókefét, azzal meg hamar megvoltam. De visszatérve Tökfejkére, minden nap látom, hogy Zsirivel és Böhömacival sutyorognak, és állandóan a sportcsarnokban gubbasztanak.
– Mert Böhömaci ott lakik...
– Oké, oké, de nekem valami akkor is gyanús.
– Jó, ha ez megnyugtat, akkor utána nézek a dolognak, rendben?
– Köszi, Szupernyunyó! – pattant fel Citrom megkönnyebbülve a biciklijére, és már majdnem elindult, amikor tétovázva újra megszólalt. – Van itt más is...