Szupernyunyó érdeklődve hagyta abba a levél bontogatását.
– Nocsak! És mi lenne az?
– Rosszat álmodtam.
– Ja, csak az? Nem vagy egyedül. Ne egyél édességet vacsorára!
– Nem szoktam... Legalábbis nem sokat... De ha esetleg mégis sokat eszem, akkor sem szoktam rosszat álmodni...
– Oké. Mit álmodtál?
– Böhömaci üldözött egy sötét erdőben, és a végén el akart taposni.
– Hú, ez tényleg durva! És sikerült neki?
– Micsoda?
– Hát eltaposnia...
– Nem, mert felébredtem. Szerinted mit jelenthet?
– Hogy nem sikerült eltaposnia?
– Nem, az álmom!
– Hogy mégis sok édességet ettél vacsorára.
– Ne már, Szupernyunyó! Az álmok mindig jelentenek valamit!
– Nem, Citrom. Nem jelentenek semmit.
– Akkor szerinted véletlen, hogy Böhömaci engem hajkurászott?
– Hmm... Most, hogy mondod...
Citrom szeme felcsillant.
– Igen?
– Nem is tudom... Az biztos, hogy az a melák behemót nem hajkurászik senkit. Sőt, inkább azt mondanám, hogy őt üldözi valaki.
– Ezt hogy érted?
– Úgy, hogy kíváncsi lennék, ki ragasztotta ki a főtérre azt a plakátot, amiben Böhömacit akarták lejáratni, azt állítván, hogy csak terhére van Babavölgynek.
Citrom zavartan hátrált egy lépést.
– Fogalmam sincs! Nem én voltam!
Szupernyunyó szemöldökét összehúzva, szúrós szemmel nézett a sárga nyuszira.
– Nem mondtam, hogy te voltál.
– Ja, azt hittem... Pfú, de későre jár, Szupernyunyó! Sajnos mennem kell! Szia!