A babák csodálkozva néztek Citromra, és ahelyett, hogy rémülten szerteszéjjel futottak volna, nevetni kezdtek.
– Halloween van, Citrom, elfelejtetted?
A sárga nyuszi kétségbeesetten nézett a szomszédaira, de azok tovább nevettek, és hangosan tapsolni kezdtek. Egészen addig, amíg Böhömaci váratlanul előre nem lépett, egészen a babasorfal széléig, és Citromhoz lehajolva, dörmögni kezdett.
– Babavölgyet akkor is elpusztítom, ha addig élek is! De előbb eltaposom ezt a kotnyeles sárga nyuszit.
A baljós bejelentésre olyan hirtelen lett síri csönd, hogy még a tér távolabbi sarkában is hallani lehetett, ahogy Citrom rémülten csuklik egy nagyot. Pár pillanattal később viszont mindenkiből kirobbant a nevetés, és a babák tapsolni és éljenezni kezdték Böhömacit, akarom mondani Zombimacit.
Nem úgy Citrom! Ő összegörnyedve és elborzadva várta, hogy a rettenetes gumicukor monstrum beváltsa a fenyegetését, és eltapossa, mint egy hangyát, de közben úgy ordított, mint egy fába szorult féreg.
– Hát mindenkinek elment itt az esze? Tényleg nem látjátok, hogy Böhömaci mire készül? Ez nem vicc! Tényleg Zombimaci lett belőle!
És ekkor Zombimaci gonoszul felnevetett, majd lassan emelni kezdte egyik ormótlan lábát...