Terka egyet koppantott az ajtón, majd benyitott a szobába, ahol meglepődve hőkölt hátra. A szobában sötét volt, csupán az ágy alól világított ki egy sárga fénycsík. Terka felkapcsolta a villanyt, és kíváncsian odasétált a heverőhöz.
– Marci, itt vagy?
Semmi válasz.
– Marci, ha megijesztesz, esküszöm, soha nem adom oda Boribont lovagosat játszani!
Továbbra is csönd. Terka bizonytalanul letérdelt, és benézett az ágy alá, majd ijedten felsikított, mert a bútor alól egy Pókember nézett vele farkasszemet.
– Marci, miért van rajtad a Pókember maszkod? És miért nem válaszolsz, ha szólok hozzád?
– Cssss! A csőszgörények közelednek! Misóéknak csendben kell maradniuk, nehogy azok a bestiák kiszúrják őket.
– Micsoda?... Tudod mit, nem akarom tudni!... Marci, néztél már horrorfilmet?
– Azt nekünk tilos, ezt te is tudod. Rosszat álmodunk tőle, és félni fogunk a sötétben.
– Tudom, de nem ezt kérdeztem! Néztél már horrorfilmet?
– Persze.
– Na szép... Mikor?
– Múlt héten, amikor Apa elvitte Anyát az orvoshoz, te meg a képregényeddel voltál elfoglalva.
– Aha, emlékszem! Még csodálkoztam is, hogy miért voltak Anyáék olyan vidámak, amikor hazajöttek. Ha orvoshoz megy az ember az általában rosszat jelent. Szóval?
– Szóval lementem a nappaliba, és Apa régi DVD-jeit nézegettem. Szeretem őket, mert olyan érdekes képek vannak rajtuk.
– A lényeget, Marci!
– És ott találtam egyet, aminek egy zombi volt az elején.
– Végignézted?
– Dehogy! Öt perc után kikapcsoltam, mert már az eleje is olyan rémisztő volt.