– Annyi édességet eszik, mint az egész völgy együttvéve, és mégis olyan karcsú, mint egy cipőfűző – nézett utána Pincur fejcsóválva. – Hogy csinálja?
– Alkat kérdése – rántotta meg a vállát Porcelina, majd miután a főtér oldalában álló óratoronyra nézve ellenőrizte az időt, újra Pincurhoz fordult. – Szerintem zárd be a bódét, és indulhatsz felkonferálni a jelmezversenyt.
Pincur örömében felrikkantott.
– Hurrá! Már alig vártam!... Azonnal indulok, főnök!
– És ne mond nekem azt, hogy főnök!
– Értettem, főnök!
Porcelina tehetetlenül sóhajtott egyet, majd lassan a teás stand felé vette az irányt, miközben Pincur, mint a nyíl, odarohant a DJ pulthoz, ahonnan kérés nélkül elmart egy mikrofont, és jókedvűen belevisított.
– Ííííííííí! Jó estét, Babavölgy!
Szerencsére a hangfalak jótékonyan csillapították Pincur baba lehetetlenül magas hangját, így a halloweeni parti közönsége megúszta hangkárosodás nélkül, sőt kíváncsian kapta fel a fejét. Pincur vidáman folytatta.
– Itt az idő, hogy induljon aaaaaaaa... jelmezverseny!