Terka elgondolkozva ballagott be a konyhába, hogy töltsön magának egy kis almalevet, amikor a spájz felől dübörgő hang hallatszott. Terka remegő kézzel engedte el a hűtő fogantyúját, és a kamraajtó elé lopakodott.
– Van ott valaki?
– Nííííííncs! – hallatszott a mély hangú válasz.
– Te vagy az, Anya? – rebegte Terka bizonytalanul, készen arra, hogy nemleges válasz esetén azonnal visszarohanjon a garázsba, Apához.
– Kislányom, szerinted ki lehetne más rajtam kívül? Egy manó? – hallatszott Anya méltatlankodó hangja, majd kitárult az ajtó, bizonyságot adva róla, hogy tényleg nem manók garázdálkodnak Terkáék spájzában. – Legurult a polcról egy tucat májkrém konzerv, azokat szedtem össze. Mit szeretnél?
– Csak kíváncsi vagyok, hogy szereted-e a horrorfilmeket?
– Én?... Dehogyis! Ki nem állhatom őket. Inkább a romantikus filmekért és a vígjátékokért vagyok oda. Szeretek egy filmen nevetni.
– De azért láttál már horrort?
– Persze. Sőt apád első alkalommal egy ilyen szörnyűségre vitt el moziba.
– Tudom, most mesélte.
– Aha... és azt is elmesélte, hogy annak idején kértem, hogy egy romantikus filmre üljünk be, erre másnap büszkén vigyorog rám, mint a tejbetök, és lobogtatja a jegyeket a Szerelmes vámpírok című filmre
– Azt mondta, nem tudtad nézni, ezért inkább kijöttetek.
– Micsoda?... Ő szólt, hogy menjünk!
– Akkor neked tetszett?
– Dehogy! Egyáltalán nem bántam, hogy apád kirángatott! Már éppen kérni akartam, hogy menjünk...