Ez a mese kapcsolódik a Szuper­nyunyó szuper­titkos szuper­ereje című történethez.

Kattints a hanglinkekre, és adj hangokat a mesédhez!
Megértettem, ne mutasd többet

20 oldal, 22 perc, 68 olvasás

Forrás: Microsoft Designer AICitrom, a sárga plüssnyuszi lélekszakadva rohant a sötét erdőn át. Csak futott és futott, nem törődve azzal, hogy a bokrok tüskés ágai beleakadtak a ruhájába, cafatokká tépve a gyönyörű sárga ünneplő öltönyét.
Citrom kifulladva megállt egy pillanatra, zihálva a térdére támaszkodott, majd újra nekiindult. A mögötte szabályos időközönként felhangzó tompa dobbanások nem hagytak kétséget felőle, hogy az üldözője nem adta fel. De miért is tette volna? A nyuszi egyedül volt, védtelen, könnyű zsákmánya az olyan gonosz teremtményeknek, mint...
Citrom váratlanul kijutott az erdőből, és egy vörös szőnyeggel borított tér kellős közepén találta magát. Nemsokára a nehéz léptek gazdája is kirontott a fák közül, és könnyedén beérte a lihegő, ereje végét járó sárga nyuszit.
Citrom megfordult, hogy szembenézzen az üldözőjével, aki úgy magasodott feléje, mint egy hegy. Egy hatalmas, neonzöld gumicukorhegy.
– Mit akarsz tőlem? – ordította a sárga nyuszi.
De az óriás nem válaszolt, csak gonoszul felnevetett, majd lassan emelni kezdte egyik ormótlan lábát...