Szupernyunyó elképedve szorította fülére a mobilját.
– Micsoda? Most meg két házat?... Biztos, hogy ő volt?... Értem, indulok.
Nem volt mit tenni, a vészhelyzet az vészhelyzet, így Szupernyunyó nagyot sóhajtva megfordult a kocsijával, és hamarosan az újabb tetthelyet vizsgálgatta egy kis játszótér mellett. Böhömaci bánatosan lógatta a fejét, előtte két összedőlt babaház, amik szerencsére lakatlanok voltak.
– Már megint a pöttyöt akartad elkapni, Böhömaci?
– Pötty túl gyors... Böhömaci lassú és...
– ...buta. Tudjuk.
– Akar mondani fáradt. De buta is jó... brühühü...
– Óh... Jó'van na, nem is vagy te buta. Hol láttad azt a pöttyöt?
– Ott! Nagy fa alatt, és ment házak felé. De Böhömaci lassú...
– Oké, Maci, tudjuk, de milyen színű volt?
– Én szín!
– Mint te? Piros?
– Pötty lenni piros, és túl gyors...
Böhömaci ekkor megmerevedett, és váratlanul Szupernyunyó felé ugrott...