Nagyvárosi Barbi zavartan megcirógatta lánya arcát.
– Ugyan, hová gondolsz! Egy sem... Na jó, Plety Katát kivéve, tudod, a Bulvárharsonától, de ő mint a barátnőm van jelen. Ja, és Túl Zoli, de ő meg apád haverja. Most mondtuk volna nekik, hogy nem jöhetnek?
Barbi baba kényszeredetten vicsorgott egyet, amit a felületes szemlélő akár mosolynak is nézhetett.
– Ugyan, dehogy!
– Na látod! Különben már indulunk is! Nem akarunk zavarni. Ők a te barátaid! Mi várunk a sorunkra. Jövő héten?
– Ott leszek – sóhajtotta Barbi baba, majd karon fogta a szüleit, hogy kisétáljon velük a limuzinhoz.
A tátott szájú baba sokadalom megigézve, egymást tiporva követte őket, és menet közben arról vitatkoztak, hogy ki a nap hőse. Az igaz, hogy Nagyvárosi Barbi verte le Tökfej ezredest, de Keménykalapos Ken túrta fel a petúniaágyást, hogy megtalálja a nyakéket. Mire a limuzin csendesen duruzsolva elindult, a két tábor kiegyezett egy igazságos döntetlenben, és a rendkívül jól sikerült születésnapon felbuzdulva beözönlött a házba, hogy elpusztítsák a szendvicseket, amiket a kajakészítő brigád újult erővel gyártani kezdett.