– Arra a szendvicsre még egy bébikukoricát, úgy!... Egek, hol a céklasaláta?... A puding eléggé lehűlt? Jó, mehet rá a tejszínhab!
Szupernyunyó megkocogtatta a serénykedő házigazda vállát.
– Barbi, beszélnünk kell!
A vékony baba idegesen rázta meg a fejét.
– Nem a legjobb időpont, Szupernyunyó! Nem látod, hogy mennyire elvagyok havazva?
– Böhömaciról van szó.
Barbi elsápadt.
– Jóságos hajasbaba! Mit csinált már megint? Valamit eltaposott a kertben?
– Hogy tudott volna, ha egyszer meg sem hívtad!
– Micsoda? Én magam adtam oda neki a meghívót. Aminek, mondhatom, nagyon örült.
– Akkor miért küldtél neki utána egy másik levelet, hogy mégse jöjjön?
– Micsoda? – kiáltott fel Barbi, aki annyira meglepődött, hogy a pudingra szánt tejszínhabbal úgy beterített egy fél tálca sajtos pogácsát, hogy azok ki sem látszottak alóla. – Ilyet soha sem csinálnék senkivel. Még Citrommal sem.