Terkáék a tengerparton gyalogolnak. Néha bekukkantanak a partot szegélyező dzsungel fái közé, de nem találnak senkit. Már igencsak kezdenek elfáradni, amikor végre kereszteznek egy vékonyka patakot. Kortyolnak egy keveset a hűs vízéből, amitől egészen felfrissülnek. Kis pihenés után éppen indulnának tovább, amikor kiáltást hallanak. A patak mentén egy öreg apóka rohan feléjük lélekszakadva, miközben vadul integet.
– Várjatok! Várjatok!… Jaj, már azt hittem lekéslek titeket!
Mivel az apó szeretné megvendégelni őket, így Terkáék követik őt a patakparton, a kunyhójáig.