– A bácsi várt minket? Ez hogy lehet?
– Te mit gondolsz?
– Hm… Biztos látta a hajónkat elsüllyedni.
– Elsüllyedt a Feledés? Kár érte, szép hajó volt. De nem emiatt vártalak titeket.
– Akkor miért?
– Mert éreztem, hogy egyikőtök nagyon szomorú. Most már tudom is, hogy melyikőtök. Neked akarok segíteni, Terka.
– A bácsi pszichológus?
– Mi?... Dehogy! Miért lennék az?
– Mert úgy tetszik kinézni… és kérdezni...
– Nem vagyok pszichológus!
– Biztos?
– Száz százalék.
– Jó... De akkor hogyan akar segíteni?
– Felejtéssel. Én vagyok Feledés apó.