Terkáék madárcsiripeléstől hangos trópusi dzsungelben gyalogolnak. Hatalmas fatörzsek mellett haladnak el, lelógó liánokat hajtanak félre. Néha alig tudják átverekedni magukat a sűrű aljnövényzeten, de szerencsére kereszteznek egy patakot, így annak medrében könnyebben haladhatnak a sziget belseje felé.
Fárasztó gyaloglás után végre egy szerény kunyhóhoz érnek, ami a patak partján, néhány óriási pálmafa tövében bújik meg. Mellette hintaszékben egy öreg bácsika bóbiskol. Terkáék közeledtére felriad, és korát meghazudtoló módon talpra ugrik.
– Végre megjöttetek, gyerekek!