A lény csendben hallgatta Misó mondanivalóját, azonban a bűvös távirányító említésére morogni és vicsorogni kezdett, sőt aranyszínű szemei dühösen felcsillantak.
– Aj-aj! Nem tetszik ez nekem, komám! – figyelmeztette Borbon a robotvitézt, és kardját felemelve a lény elé állt. – Lehet, hogy támadni akar!
– Várjuk ki a végét, Borbon! – nyugtatta meg bajtársát Misó, és újra a fekete teremtmény szemébe nézett. – Át KELL jutnunk az Üveghegy alatt! Érted?
A csőszgörény mintha pár pillanatig mérlegelte volna Misó érveit, majd támadás helyett vakkantott egyet, villámgyorsan megfordult, és mély, dörgő hangon megszólalt.
– Kövessetek! – mondta, és nesztelenül nekiiramodott az Üveghegy mélye felé.
A lovagok meghökkenve néztek egymásra.
– Jól hallottam, komák? Ez beszél? – nyögte Rongyi lovag. – És tényleg segíteni akar?
– Vagy csak be akar csalni az Üveghegy mélyére, hogy ott kesztyűt csináljon az arcunkból – dörmögte Borbon lovag.
– Meglátjuk, vitézek! Mivel nincs más választásunk, kövessük! – adta ki a parancsot Misó, és távolodó fekete lény után vetette magát.