"Sötét csönd borul majd a csatatérre, ahol a három lovag alulmarad a rettenetes viadalban. De a csöndet hamarosan apró léptek kopogása töri meg, és egy alacsony árnyék lopakodik az égi szekér felé, minek kapuja a jövevény egy intésére kitárul."

Borbon méltatlankodva felcsattant.
– Misó komám, nem zártad be az üvegrakétát?
– Minek zártam volna? Sejtenem kellett volna, hogy itt még üvegrakétát is lopnak... Már ne vedd sértésnek, felség!
– Semmi baj, vitézek. Egyébként az se számított volna, ha bezárod. Feketeszív akkor is bejutott volna.
– Miből gondolod?
– Mert itt van leírva a próféta könyvében.
– Ja, az más! Erre nem gondoltam... – billentette gúnyosan oldalra a fejét Misó. – Amúgy honnan tudod, hogy Feketeszívnek hívták az illetőt, aki ellopta az üvegrakétát, vagyis a prófécia szerint az égi szekeret?
A királykisasszony belenézett a könyvbe, és újra olvasni kezdett.

"A jövevénynek, kinek lelke és szíve oly sötét, mint a fekete éjszaka, ..."

– Ugyan, felség! Ez sok mindenkire ráillik.

"... a neve Feketeszív lészen."