Marci kinyitja az ajtót, ami mögül a lánccsörgést hallották.
– Rongyi, ebben a szobában tök sötét van!
– Remélem, nem akarsz bemenni.
– Eszemben sincs. Csak hallgatózunk egy kicsit.
Az egyik sarokból újra hallják a lánccsörgést. Aztán újra, csak most már hangosabban, és határozottan közelebbről.
– Marci, ez mintha...
– Felénk jön, Rongyi! Meneküljünk!