Nyunyó lassan botorkál befelé a kamrába. Középtájon nekiütközik valaminek.
– Nem tudok tovább menni!
– Nyúlj előre, és húzd le, amit találsz.
Nyunyó megmarkolja a semmit, ránt egyet rajta, és láss csodát, a előtűnik egy láda. Kifordítja a kezépen tartott dolgot, így most már az is látszik, hogy az a köpeny. Diadalmasan odaviszi Pónikának, aki magára teríti, és kiszáguld a szobából.
Egy óra múlva a póni boldogan szökdécsel vissza.
– Sikerült! Megvan a záróvizsgám! Nem is tudom, hogyan köszönjem meg!
Nyunyó huncutul mosolyog.
– Én tudom!