Terka összeráncolja a homlokát.
– De akkor is rajtad volt, amikor találkoztunk. Mégse voltál láthatatlan.
– Persze, mert ahhoz kifordítva kell felvenni... Hová is tettem? Ja, megvan! Bedobtam a kamrába a varázsdobozomra.
– Nézzük meg!
Mindhárman a kamrához sietnek, kinyitják az ajtót.
– Szentséges Copernicus! Nincs itt a köpeny, és a varázsdobozom is eltűnt! Kiraboltak! Hívjuk a varázslórendőrséget!
– Ne kapkodj, Pónika! Majd Nyunyó és én megoldjuk ezt a rejtélyt.
Nyunyó élénken helyesel.
– Így van, Terka! Hogy akarod csinálni?