Terka az erdő közepén bámészkodik, Nyunyó olvassa a listát.
– Delejrontó zsályacilin...
A seprű odasuhan egy kis lila virághoz.
– Aha, ez lesz az. Köszönjük, Elizabeth!
– Varázsűző banyagomba.
A seprű készségesen vezeti őket egy nagy fa tövéhez.
– Aha, ez a lilakalapos gombácska. Köszönjük, Elizabeth!
A kis seprű örül, hogy segíthet. Boldogan szökken ide-oda.
– Erdei sikló levedlett bőre... Pfúúúj...
De Elizabeth nem finnyás, már mutatja is. Terka fintorogva hajítja a kosárkába.