Terkáék remegve állnak egy zsúfolt konyha közepén.
A fal mellett kis fehér sparhelt ontja a meleget, rajta jókora fazék, amiben gyanús színű kotyvalék rotyog. A tűzhely előtt öreg, töpörödött nénike tüsténkedik. Amikor meglátja Terkát és Nyunyót, összecsapja a kezét.
– Á, itt vannak a kis segítőim!
Nyunyó fel van háborodva.
– Az a nyavalyás macska bekapott minket! Csak úgy, a szájával!
– Ne vedd a szívedre, lelkem! Valahogyan ide kellett hoznia titeket, és néha túlzásba esik a kis huncut. De amúgy a légynek sem árt.