Marci kétkedve súg oda Rongyinak.
– Biztos, hogy ehető, Rongyi?
– Ááá, ne aggódj, ettem már ilyet.
Rongyi hanyagul a szájába hajít egy kis gömböt, és vidáman szopogatni kezdi. Marci tétovázik egy kicsit, de végül csak bekap egy kék csokoládédarabkát, majd csámcsogva megszólal.
– Ez egész jó!
Rongyi erre elneveti magát, mert Marci szája és nyelve csupa-csupa kék. Csakúgy, mint a sajátja.