A tintagazfickók felröhögnek.
– Ezt a szánalmas babát? Ne nevettesd ki magad!
Marci megrántja a vállát.
– Ti akartátok!... Abraka-dabra!
Rongyi megmerevedik, égnek emeli az arcát. Néhány tintapacák idegesen összesúg.
– Hókusz-pókusz!
Rongyi rángatózni kezd, miközben visít, mint a fába szorult féreg. A tintaharamiák remegő lábakkal, rémülten nézik.
– Ecc, pecc, ki...me...hetsz!
A mondat végére egyetlen tintapacák sem marad a tisztáson, hanyatt-homlok elmenekül mind.