Terkáék rövid tengeralattjárós utazás után érkeznek meg az Idő víz alatti barlangjához.¹ Kimásznak a kopott, elnyűtt famólóra, és ide-oda nézelődve az Időt keresik, amikor hirtelen szörnyű üvöltés rázza meg a kikötőt. Nyunyó halálra váltan ragadja meg Terka kezét.
– Ez... ez... mi volt?
Terka is elsápad, de próbálja megőrizni a hidegvérét.
– Nem tudom, Nyunyó, de mi lenne, ha bemennénk az Idő lakásába, és ott várnánk meg?
– Remek ötlet!
Terkáék besietnek a szépen berendezett barlanglakásba, ahol a nappaliban rátalálnak az Időre, aki a tévéfal előtt ücsörög, és éppen a dinoszauruszokról néz egy filmet. Nyunyó felcsattan.
– A frászt hoztad ránk, Idő komám! Muszáj ilyen hangosan hallgatnod?
Az Idő, azaz egy fiatal, szemüveges fiú szabadkozva ugrik fel, és gyorsan kikapcsolja a tévét.
– Ne haragudjatok, nem számítottam vendégekre.
– Pedig kellett volna! Terkának van egy izgalmas kérdése.
Az Idő kíváncsian pillant Terkára.
– Mi lenne az?
– A dinoszauruszokról lenne szó. Tényleg egy meteor miatt haltak ki?
Az Idő elgondolkozva leveszi a szemüvegét, és finoman megtörli a pulóvere ujjával.
– Ti mit gondoltok?

¹ Lásd a Terka és Nyunyó - A Bánat-tengereken című mese harmadik ágát