Az Idő váratlanul összecsapja a kezét.
– A végére hagytam a jó hírt!
– Micsodát?
– A dinoszauruszok mégsem haltak ki!
Nyunyó hüledezve rázza a fejét.
– Micsodaaaa? A bolondját járatod velünk, Idő komám! Most akkor kihaltak vagy nem?
– Nem!
– Szuper! Ezek szerint, ismersz egy eldugott szigetet, ahol még lehet tirannoszauruszokat látni? Mutasd meg nekünk is! Szeretnék látni egyet!
– Sajnos nem ismerek olyan szigetet, Nyunyó. Viszont azt tudom, hogy néhány dinoszauruszfaj túlélte az aszteroida becsapódását, és az ő leszármazottaik itt élnek körülöttetek.
Nyunyó izgatottan találgat.
– Ugye a tirannoszauruszok voltak a túlélők?... Biztos ők voltak!... Lécci, legyenek ők a túlélők!
– Sajnálom, Nyunyó. Nem ők voltak.
– Kár.
Terka elgondolkozva pattogtatja a mutatóujját a száján.
– Azt mondtad az előbb, hogy a túlélők ük-ük-ükunokái körülöttünk élnek. Szoktuk látni őket?
– Minden nap!
Nyunyó mérgesen toppant.
– Ne csigázz már, Idő komám! Kik azok?
– Találjátok ki! Vajon a gyíkok vagy a madarak a dínók leszármazottai?
