Terka elhúzza a száját.
– A majom nem lehet az ember őse.
– Miért nem, Terka?
– Elég csak rájuk nézni! Szőrösek, négykézláb járnak...
– Nem mindig!
– Jó, nem mindig, de beszélni biztos nem tudnak.
Az Idő ekkor egy távirányítóval a barlang egyik falára bök, ami azonnal képernyővé változik, és egy gorilla jelenik meg rajta.
– Hiszed vagy sem, Terka, Kaliforniában...
– Hol?
– Amerikában. Élt egy gorilla, akit a gondozója megtanított egy speciális jelnyelvre.
Nyunyó megvakarja a fejét.
– Az meg micsoda?
– A jelnyelvet azok az emberek használják, akik valamilyen okból nem tudnak beszélni. Ők a kezükkel mutogatva kommunikálnak a többiekkel. Ez a gorilla, akit egyébként Kokónak hívtak, a kezével jelezte az embereknek, ha éhes, szomjas vagy éppen játszani akar.

Terkáék lenyűgözve nézik, ahogy a megtermett emberszabású mutogat a gondozójának, aki nevetve fordítja a kézjeleket emberi nyelvre. Nyunyó megcsóválja a fejét.
– Idő komám, ezzel azt akarod mondani, hogy a majom mégis az ember őse?