Nyunyó felélénkül.
– Ezt már nevezem, Terka! Ilyen ősre, mint a Tirannoszaurusz, én is büszke lennék. Sajnos az én ősöm csak egy nagyobbacska vattacsomó, egy gombolyag lila fonál, és némi szövetdarabka volt.
– Miből gondolod, Nyunyó, hogy az ember őse a Tirannoszaurusz volt?
– Nem egyértelmű? Ti nem látjátok a hasonlóságot?
Terka és az Idő meghökkenve néz össze.
– Nem, Nyunyó!
– Két lábon jártok, mint ő.
– Ez igaz.
– Nagy szátok van, mint neki.
– Nincs is akkora szánk!
– Dehogynem! Tegnap hallottalak anyukáddal feleselni!
– Jól van, értem! Van más hasonlóság is?
– A lényeget a végére hagytam, Terka! Nézd azokat a pici kezeket! Hát nem meg kell zabálni? Szinte látom, ahogy ez a melák mészáros hazaballag a komor barlangjába, leül a fekete zongorája elé, és elkalimpálja a "Boci, boci tarká"-t. Ezek a kezek pont arra valók! Nem vitás, hogy az evolúció során ez a dinó egyszerűen összement, miközben a keze megmaradt ugyanakkorának, és kész lett az ember. Jól látom, Idő komám?
– Sajnos nem, Nyunyó! Az ember őse egy apró rágcsáló volt.