Nyunyó elmereng pár pillanatig, miközben a kezét nézegeti, majd megszólal.
– Lehet, hogy Terka a csillagokból jött, de én biztos nem.
Az Idő csodálkozva néz Nyunyóra.
– Miért mondod ez?
– Nézzél rám, Idő komám! Teljesen máshogy nézek ki. Terkának bőr van az arcán, nekem egy szövetdarab. Ami egyébként nagyon puha. Meg akarod simogatni, hogy milyen puha?
– Majd máskor, Nyunyó. Amúgy tévedsz, te is ugyanolyan elemekből állsz, mint Terka.
– Komolyan? És miből is?... Már elfelejtettem.
– Leginkább oxigénből, hidrogénből, nitrogénből és szénből.
Terka kíváncsian közbevág.
– De szénből van bennünk a legtöbb, ugye?
– Nem! Oxigénből.Forrás: Ask A Biologist
Terka elcsodálkozik.
– Én úgy tudom, az oxigén a levegőben van! Ha abból van bennünk a legtöbb, akkor könnyűnek kellene lennünk. Nem kéne nekünk is lebegnünk? Vagy átlátszónak lenni, mint a levegő?
– Ez bonyolult, Terka. Legyen elég annyi, hogy az elemek másként viselkednek, és más alakot vesznek fel, ha összekapcsolódnak egymással. Így lesz a hidrogénből víz, ha oxigénnel társul, de kőolaj, ha a szénnel. Te mit csinálsz, Nyunyó?
A kis rongybaba, aki elgondolkozva tapogatja az arcocskáját, összerezzen.
– Csak ellenőriztem, Idő komám, hogy milyen puha pofit adtak nekem a csillagok. Nem akarod mégis megtapintani?
– Na jó, ha annyira akarod... Húúú, jóságos másodperc! Tényleg nagyon puha!
– Mondom... Szóval, Idő komám, szerinted én is a csillagokból jöttem?
– Bizony, Nyunyó! Mint a Földön minden és mindenki.