– Az bizony!... De visszatérve a csillagok halálához, a ti Napotok, ha lejár az ideje, először hatalmasra nő, majdnem akkorára, mint a Betelgeuse. Ezzel elnyeli a belső négy bolygóját, köztük a Földet is. Ezután összehúzódik, és csak egy apró, fehér csillag marad utána.
Nyunyó összerázkódik.
– Hú, az durva! És ez mikorra várható?
– Kábé öt...
– Micsoda? Öt év? Jóságos plüssmackó! Gyerünk haza, Terka, építsünk egy űrhajót, hogy elmenekülhessünk!
– Nyugi, Nyunyó! Ötmilliárd év múlva!
– Huh!... Már azt hittem, hogy itt van a nyakunkon a világvége.
– Ugyan, dehogy! Csak akkor kell aggódnod, ha ötmilliárd évig akarsz élni.
– Hmm... Még meggondolom.
– Rendben! Eddig a kisebb csillagokról beszéltünk. Ezzel szemben a nagyobbak egy óriási robbanással búcsúznak, amit szupernóvának nevezünk.Forrás: ChatGPT (generált kép)
Terka nagyot bólint.
– Aha!... Akkor Gravival egy szupernóvát láttatok?
– Azt bizony, és nem is egyet, hanem milliárdnyit.
– Oké, de mi köze van ennek a szénhez?
– A szupernóvák az univerzum gyárai. Amikor felrobbannak, akkor a keletkező iszonyatos hőmérséklet és nyomás hatására gyártani kezdik az elemeket, amiket a robbanással szétszórnak az űrben.
Nyunyó kíváncsian közbevág.
– Ceruza vagy gomb?
Az Idő értetlenül rázza meg a fejét.
– Ezt hogy érted?
– Ceruza vagy gombelemeket gyártanak a szupernóvák?
– Jaaaaaa!... Egyiket sem, Nyunyó. A szenet, a vasat, az oxigént és a társaikat nevezzük elemeknek.
– Aha!... Tehát a szupernóvák anyagokat gyártanak?
– Igen.
Terka elképedve ráncolja a homlokát.
– Azt állítod, Idő, hogy a szupernóvák nélkül nem tudnánk lélegezni, mert nem lenne oxigén a levegőben?
– Pontosan azt. Amúgy kíváncsiak vagytok, hogy hogyan kerültek ezek az elemek a földre?
– Naná!
– Akkor találjátok ki!