Nyunyó gondolkodás nélkül válaszol.
– A földönkívüliek jeleztek nektek!
– Mit, Nyunyó?
– Talán azt, hogy S.O.S., mert léket kapott az űrhajójuk, és éppen elsüllyedt egy óriási fekete lyukban. Sikerült kimenteni őket? Remélem, dobtatok utánuk mentőövet!
Az Idő a fejét csóválja.
– Nem, Nyunyó, akkor még nem voltak földönkívüliek.
Nyunyó összeráncolja a homlokát, majd diadalmasan felkiált.
– Aha!... Tudtam!... Akkor MÉG nem voltak földönkívüliek. Ez azt jelenti, hogy most már vannak?
– Fogalmam sincs, csupán azt akartam mondani, hogy akkor még csak hélium és hidrogén létezett. A villanásnak, éppen ezért, olyan dologból kellett jönnie, ami ebből a két anyagból állt.
Terka csendesen közbeszól.
– Szerintem egy csillag robbant fel.
– Pontosan.
Nyunyó reménykedve néz az Időre.
– De ugye a földönkívüliek repítették a levegőbe?
– Nem, Nyunyó, a csillag magától robbant fel.
– Kár! De miért?
– Mert meghalt.