Nyunyó megrántja a vállát.
– Biztos felrobbant valami.
– Pontosan, Nyunyó! De micsoda?
– Hmm... Talán egy földönkívüli űrhajó... Vagy egy űrvulkán... Esetleg egy óriási petárda?
– Sajnos egyik sem talált, Nyunyó. Akkor az univerzumban még csak hidrogén és hélium létezett. Tehát olyan dologra gondoljatok, ami hidrogénből és héliumból állt.
Nyunyó a homlokára csap.
– Hát persze! Egy hatalmas,...
– Eddig jó, Nyunyó!
– ...gigantikus...
– Ez az!
– ...héliumos lufi!
Az Idő csalódottan csóválja a fejét.
– Nem, nem lufi.
Terka ekkor csettint egyet az ujjával.
– Egy csillag! Egy csillag robbant fel!
– Pontosan, Terka! A csillagok életük folyamán a bennük lévő hidrogént héliummá alakítják, amitől rengeteg fényt és meleget sugároznak ki magukból.
– Ahogy a mi Napunk is.
– Így van.
– Eddig oké, de mikor történik a robbanás?
– Amikor a csillag meghal.