Terkáék elismerően bólogatnak.
– Hű, az klassz! Milyen játékra gondoltál?
– Mindenfélére. Építőkockákra, fabábokra, csattogó pillangóra...
Nyunyó arca felderül.
– Jaj, az nagyon jó! És elképesztően zajos!
– Ezenkívül hintakutyára...
Terkáék meghökkennek.
– Nem hintalovat akartál mondani?
– Nem, az olyan sablonos. Én hintakutyát akarok készíteni. Meg hintatehenet. Esetleg hintaegeret...
Nyunyó közberikkant.
– Meg hintacicát!
– Nem, hintacicát azt nem. Nem szeretem a macskákat. Állandóan okoskodnak, és azt hiszik, hogy mindig nekik van igazuk.
Terka álmélkodva szól közbe.
– Akkor az öcsém egy cica!