A fehér bábu csüggedten hajtja le a fejét.
– Tudom, de én nem szoktam nevetni a végén. Inkább sírni, mert utolsó vagyok.
– Komolyan?... Emiatt sírsz?
– Néha...
– Pedig ez csak játék!
– Neked! De én szégyellem, hogy a csapatom mindig balszerencsét hoz arra, aki kiválaszt minket, fehéreket.
– Ez butaság!
– Biztos vagy benne? Most is kettőt dobtam!
– Majd a következő nagyobb lesz!
– Mondjátok ti! Szerintem meg nem.
Ekkor egy sebesen pörgő arany dobókocka jelenik meg a bábu előtt, majd hirtelen megáll.
