Nyunyó ravaszul elmosolyodik.
– Nem muszáj ám balra vagy jobbra indulnunk, Terka.
– Hogyhogy?
– Nézd, a pálya hátrafelé is fel van festve! Gondolom azért, mert arra is mehetünk.
– De klassz, ez eszembe se jutott. Akkor válasszuk azt!
Terkáék elindulnának visszafelé, de egy láthatatlan fal útjukat állja.
– Mégse lehet, Nyunyó?
A kis rongybaba tűnődik egy kicsit, majd felrikkant.
– Jaj, de buta vagyok! Elfelejtettünk dobni! Nézd, előtted a földön csillog valami!
– Egy arany dobókocka! Szuper!
Terka elhajítja, majd vidáman felrikkant.
– Hatos! Hurrá!