Az a valami, ami a fákat rázta, egyelőre rejtve volt, de jól láthatóan közeledett az erdészház felé. Porcelina és Szupernyunyó kapcsolt legelőször, ordibálva utasították a babákat, hogy rohanjanak minél messzebb az épülettől. De mire a babák megértették, hogy mit akarnak tőlük, a fák közül egy hatalmas sziklatömb rontott ki, majd a Sárkánycsúszda alját jelentő kis gerincet elhagyva a levegőbe emelkedett, hogy rövid ívet bejárva az erdészházra és a tömegre zuhanjon. Úgy tűnt, a tragédia elkerülhetetlen.
Ekkor azonban Szupernyunyó égnek emelte a jobb kezét, és a levegőbe röppent. Mit röppent, száguldott! Tett egy villámgyors kört a tisztás fölött, hogy felgyorsulhasson, majd egyenesen belerohant a zuhanó szikla jobb oldalába, de olyan erővel, hogy eltaszította azt a rét egy távolabbi, üres részébe. A szikla hatalmas robajjal csapódott a földbe, majd párat fordulva megállt.
Szupernyunyó a biztonság kedvéért tett még pár kört a levegőben, hátha újabb szikladarab érkezik, majd amikor látta, hogy a hegyoldal csendes, lassan leereszkedett a döbbent csendben álló babák közé.