A tömeg felhördült, és kíváncsian a szuperbabára meredt. Természetesen mindenki hallott a pletykáról, és tudni szerették volna, mi az igazság.
Szupernyunyó nagyot sóhajtott. Tudta, hogy egyszer eljön az a nap, amikor be kell vallania, hogy sajnos ő is csak egy közönséges baba, aki ennek ellenére szuperruhában rohangál Babavölgyben. Szomorúan nézett végig az izgatottan sustorgó sokaságon, nagy levegőt vett, és csendesen megszólalt.
– Igaz.
Pár pillanatig döbbent csend támadt, majd a babák hitetlenkedve dünnyögni kezdtek.
– Ezt nem hiszem el!... Ez nem lehet igaz! – csóválták a fejüket, és szomorúan néztek Szupernyunyóra.
Ekkor Porcelina tapsolt kettőt, mire mindenki felkapta a fejét.
– Igenis, Szupernyunyónak van szuperereje! Csak vakok vagytok, és nem látjátok!
– De micsoda? – kiáltotta valaki. – Ha nem tud repülni, és nem is valami erős, akkor mi?