Terkáék a partra vetett csónak romjai mellett ücsörögnek.
– Hol lehetünk, Nyunyó?
– Fogalmam sincs. Szerintem Szabálylapályt már elhagytuk, ez valami lakatlan terület lehet.
Ekkor Marci szólal meg.
– Én már tudom, hol vagyunk.
Terka persze nem hagyja szó nélkül.
– Ugyan, honnan tudhatnád?
– Csak forduljatok meg!
Mindenki szót fogad, és azonnal mozdulatlanná merevedik. A fák közül harci színekben kifestett pillecukrok merednek rájuk, kihegyezett hurkapálcikáikat vészjóslóan lóbálják Terkáék felé.
– Jaj, most mit csináljunk?