A lovagok zegzugos folyosókon, ide-oda kanyarogva követték a hercegnőt, aki végül egy jellegtelen, de azért láthatóan jól megvasalt ajtó előtt állt meg. Nyunyó hercegnő a nyakához emelte a kezét, megrázta lila hajkoronáját, majd átemelt rajta egy rózsaszín selyemszalagot, amin egy aranykulcsocska lógott. Óvatosan a zárba illesztette, de közben véletlenül meglökte az ajtót, amitől az pár centit befelé mozdult.
– Ez hogy lehet? – egyenesedett fel a hercegnő. – Én magam zártam be, emlékszem.
– Szabad, felség? – mondta Misó, és óvatosan odébb tessékelte az uralkodót, majd a kezével betolta a nehéz faajtót.
Előbb a három lovag nyomult be a helyiségbe, majd miután nem találtak senkit, a hercegnő is bemerészkedett. Odabent előbb halkan felsikoltott, majd magába roskadva mutatott a falba épített egyik vasrekeszre, aminek tárva-nyitva volt az ajtaja.
– Eltűnt! Elrabolták a bűvös távirányítót!

VÉGE

Mire emlékszel a meséből? Tesztelt magad! Mesekvíz!

Tetszett? Akkor írj a vendég­könyvünkbe! Írok!

Sokat segítenél, ha megosztanád ezt a mesét. Gyerünk!... Neked csak pár klikk, nekünk pedig minden!